Tanuláshatékonyságot elősegítő oktatási módszertan, amely mind a gyerekek, mind a szülők számára segítséget, akár életminőségi változást adhat. A módszertan nem taktikát, manővereket nyújt a tanulandó anyag elsajátítására, bevésődésére, hanem a gyökeréig nyúl le a problémának. A legtöbb tanuló legnagyobb problémája nem az, hogyan sajátítsa el a tananyagot, hanem az, hogy rávegye magát arra, hogy el akarja azt sajátítani, vagyis képtelen erőt venni magán, motiválni magát. Tehát a probléma gyökere egyértelműen a motiválatlanság. A módszertan cselekvésre ösztönző hatással van a tanulóra, kényszer nélkül.

A gyerekek többsége az iskolai rendszerbe motiváltan, tudás iránti vággyal érkezik meg. Azonban valami történik, valami megváltozik, valami gátjává válik ennek az igénynek. Knausz Imre, egykori tanárom, a tanulási motivációt két fő aspektusra és négy minőségi különbségre bontja. Az egyik aspektus a gyerek részéről jelenik meg, amely arra ösztönzi, hogy együttműködjön a tanárral, ez belső motivációként jelenik meg. A másik a tanár részéről jön létre, amelynek célja, hogy a gyereket különböző eszközök segítségével tanulásra és együttműködésre késztesse. A motiváció minősége pedig négy szinten fontos. Az első szint: beépült tanulási motiváció (otthoni elvárások). Második szint: belső tanulási motiváció (saját hajtóerő). Harmadik...